Kezdőlap » Cikkek » Csókát a Csókosoknak

Csókát a Csókosoknak

Dátum: 2017. április 28., péntek

A Csókaszőlő a Kárpát-medencében őshonos fajta, amely már a Kadarka előtt termett a hazai szőlőkben és mára gyakorlatilag el is tűnt. Birtokunkon sikerült újra meghonosítani e ritkaságot és palackba zárni a múlt lenyomatát.

Egy ősi magyar fajta nyomában

A Csókaszőlő a Kárpát medencében őshonos fajta. Sötétkék, majdnem fekete fürtjeiről kapta a nevét, ezért néhol rácfeketének, vagy vadfeketének is hívták. A fajta már a Kadarka előtt itt volt a hazai szőlőkben, eleink együtt is szüretelték a Kadarkával majd egy borrá érlelték a két szőlő termését. A Monarchia idején elhíresült vörösbor, a Budai Ó-vörös vagy Promontori Ó-vörös, 2/3 rész kadarkából és 1/3 rész csókaszőlőből készült. A mennyiségi termelés időszakát nem bírta a fajta,  így gyakorlatilag eltűnt a Csóka, s csak a Pécsi Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet génbankjában „menekítették” meg.

A Pécsi Szőlészeti és Borászati Kutatóintézettel Karöltve 2004 tavaszán fogtunk az érdekes kísérletbe. 300 tőke Kadarkát oltottunk át nálunk egy ősi magyar szőlőfajtával, a Csókaszőlővel, ami először hetven liternyi bort adott. Az eredeti 300 tőkén felül még kadarkát oltottunk át, melynek egy kis része ’13-ban már termőre fordult, így mostanra kicsit nőtt az elérhető mennyiség (immáron 900 0,75 literes palackra rúg).

Hadd nagyzoljunk: mára e közel 4000 tőkénkkel Magyarország legnagyobb Csóka ültetvény büszke birtokosai vagyunk!

Mihez is tudnánk hasonlítani? Karaktere alapján a kadarka, pinot noir vonalba lehetne sorolni: beltartalmában gazdagabb a kadarkánál, a pinot noir-nál pedig kicsit keményebb, zamatos, fűszeres, húsos bor. Régi leírásokban „setétebb vörös színnel és fanyar savanyával”  jellemezték, s néhol vadfeketének is hívták e fajtát.

Vylyan Csóka 2014

Az egyedi világú fajta 2014-ben barátságosabb, könnyedebb arcát mutatja, melyet gazdag gyümölcsösség (csipkebogyó, málna, ribizli) jellemez.

  • A címkén látható madárkát(Csókát) Nagy Bandó András rajzolta nekünk, s Králik Péter formálta címkébe.
  • A címkén látható – Dél-Dunántúli száraz vörös tájbor – kategória csak a címkékre vonatkozó szabályozásoknak „köszönhető”. A csókaszőlő hivatalosan nem eredetvédett fajta, ezért nem szerepelhet a címkén eredetvédett kategória, ámbár maga a bor bőven megfelelne a prémium minősítésnek is.

Ha e őshonos fajta felkeltette érdeklődését, májusi Csóka-csomagunkat webshopunkban tudja megrendelni kedvezményes áron.

A Csókáról írták

„Ahogy jövünk kifelé, a két „Csóka” feliratú hordón akad meg a tekintetem. Ipacs-Szabó István csak sóhajt a csókaszőlős hordók láttán – érződik, hogy a fajta komoly szőlészeti kihívásokat jelent annak a néhány kísérletező borásznak, aki ápolja ezt az ősi szőlőt. Persze azért a háromgyerekes apa arckifejezésén látszódik: a legrosszabb gyereket is ugyanúgy szereti.” Kepes Andrással a Vylyan Pincészetnél – VinCe magazin 2014

„Számomra egyértelműen az este egyik legizgalmasabb és legszebben felépített vörösbora, benne érett meggy, fekete cseresznye, rózsabors és édesfűszerek, finom, lágy tanninok, friss savak, szép test és makulátlan tisztaság”. Borgőz borblog 2011

„Csókát csak a csókosoknak” – mondja a rádióműsor utáni lazító iszogatás (vagyis a takarítás) közben az adás vendége, Ipacs Szabó István, a Vylyan főborásza, és közben olyan gyermekien nevetgél, mintha tényleg keverné a kettőt (a csókát és a csókot, szezont a fazonra igazítással).

“Persze azt, hogy mit jelent a csóka, a mai napig én sem tudtam ( vagyis hát madárnak néztem), de most kiderült, hogy ez egy szőlőfajta, nagyon régi, állítólag már Mátyás király is ilyennel a szájában csókolózott,  ami aztán eltűnt, alig maradt belőle pár hajtás, de gracias por Pécsi Kutatóintézet megmenekült, megérte a klímaváltoztatós, szőlőkivágatós, hormonkezelt, feltupírozott, majd leértékelt, demagóg XXI. századot, és most folyékony halmazállapotban itt van a poharamban, ni.

A csóka nagyon finom. Olyan, mint egy kadarka, amin feltekerték a volumét: fűszeres (szegfűszeg? ánizs?), a kadarkánál jóval tanninosabb, sűrű szörp- amit István hozott nekünk, az a nagyon kevés tavalyi csókácskából félliternyi hordóminta, elég fiatal, még persze kénes, de fátylain már lazán átkarmol a böcsületes, ízes, magyar szilaj.

Sokoldalú, nagyon eredeti bor, kupából kellene inni, még akkor is, ha ez a mátyásozás gyaníthatóan hanta: a  legendaképzésben nyilván a csóka rokona, a holló…izé.. a ludas.

Mondom is Istvánnak nagy lelkesedésemben, hogy ezt a fajtát el kellene szaporítani és divatossá tenni; biztos, hogy hipp-hop trendi lenne hétvégenként este Rúzsa Magdit hallgatni, mangalicakolbászt enni, jóféle csókát inni, bekecsbe böfögni. A magnum palackos kiszerelést meg hívhatnánk úgy, hogy Csóka Családnak.

(István is bólogat csillogó szemekkel, azt hiszem, egy kicsit becsókáztunk.)” Sebestyén naplója – Csóka a pohárban Decanter IV. évf. 4. szám 2007. április