Minden, amit a palackokról tudni érdemes - Vylyan Pincészet

Tartalomhoz a forma: minden, amit tudni érdemes a palackokról

2020. augusztus 19.

Borválasztáskor sok esetben a palack jelenti az első benyomást, ezért fontos, hogyan néz ki. Az esztétikumon túl azonban számos egyéb oka van annak, hogy milyen formájú és színű a palack, valamint milyen a zárása. Következzen most egy kis palack-anatómia!

Mi volt a palack előtt?

Mielőtt rátérnénk a különféle palack típusok bemutatására, tekintsünk vissza, hogy mibe töltötték a bort azokban az időkben, amikor még nem készítettek üvegpalackokat.

Szőlőtermesztéssel és borkészítéssel már több ezer éve foglalkozik az ember. Az első ismert nagy borkészítők az ókori egyiptomiak voltak, az ókori görögök és a rómaiak pedig már komoly szinten művelték ezt a mesterséget – az italt egyenesen az istenek nedűjének hívták. Ezekben az időkben a bor tárolására agyag amforák és állati bőrből készült tömlők szolgáltak.

Az égetett agyagedényeket nem sokkal később felváltották a ma is használatos tölgyfahordók, amelyeket azonban nem csak a bor érlelésére, tárolására és szállítására használták, hanem csapra verve, közvetlenül azokból töltötték ki az italt.

A Vylyan Birtok és Pincészet pincéjében sorako
Ma már csak a pincében találunk boroshordókat

A borospalackok széleskörű elterjedésére egészen a 16. századig kellett várni. Bár az üveggyártás jóval régebbre nyúlik vissza, de mégiscsak ekkortól vált a palack a bor tárolására és kínálására szolgáló eszközzé.

Bordói és burgundi: miről mesél a forma?

Ha a boltok polcain vagy akár a saját vinotékánkban körülnézünk, azt láthatjuk, hogy bár számos különböző alakú és méretű palackba kerülhet bor, azért van néhány olyan forma, ami különösen gyakori.

A borospalackok használatára ma már nincsenek merev szabályok: igazából szinte bármilyen űrtartalmú alakú és színű palack megengedett. A hagyományok azonban erősek, így a legtöbb pincészet jellemzően továbbra is 0,75 literes bordói, burgundi vagy rajnai palackba tölti a borait. De mit is takarnak ezek az elnevezések?

Bordói

Amikor azt mondjuk: „borospalack”, akkor valószínűleg ezt a hangsúlyos vállú formát képzeljük magunk elé. Nevét a francia bordeaux-i borvidék után kapta, mégpedig azért, mert az itt jellemzőborokat ilyen formájú palackokba töltötték.

Ma már igen elterjedtté váltak a bordói palackok, és a felsoroltakon kívül a világ minden táján, az adott borvidék jellemző kékszőlő fajtáiból készült borok többségét is ilyenbe palackozzák. Emellett előszeretettel használják fehér és rozéborokhoz is – igaz, ez utóbbiakat olívzöld helyett általában áttetsző palackokba töltik.

Pincészetünk borainak döntő többsége is bordói palackokba kerül!

Vylyan Villányi Merlot-ot töltenek a pohárba a Vylyan Teraszon Kisharsányban egy palack Kakas társaságában
A legelterjedtebb forma a bordói palack

Burgundi

A másik igen jellegzetes és közismert borospalack a burgundi. Ez a kissé testes, alul szélesebb, váll nélküli forma ugyancsak egy híres borvidékről, Burgundiáról kapta a nevét szintén azért, mert az itt domináns pinot noir és chardonnay borok kerülnek ilyen alakú palackokba. Nálunk is hagyományosan ezek a fajták kapnak ilyen palackot.

A Vylyan borok közül a Pinot Noir, a Hërka chardonnay, valamint az 1999-es Zweigelt kapható burgundi palackban.

Háttérben kortyoló lány egy palack Vylyan Hërka mögött
Keskeny vállú és elegáns: ez a burgundi palack

Rajnaitól a tokajiig

A fenti két klasszikus mellett természetesen számos egyéb formájú palack létezik. Gyakran találkozhatunk például a hosszú, karcsú nyakáról felismerhető rajnai palackkal, amely legtöbbször rizlinget vagy más izgalmas fehérbort rejt.

És persze ott van a burgundihoz némiképp hasonló formájú pezsgőspalack is, amelynek minden más társánál vastagabbnak, ellenállóbbnak kell lennie, hiszen ki kell bírnia a palackban uralkodó nyomást.

Külön említést érdemel a tokajis palack: ez az egyetlen olyan forma, amely esetében semmiféle engedmény vagy lazaság nem megengedett! A szigorú szabályok értelmében tokaji szamorodni, aszú és eszencia kizárólag a jellegzetes alakú, színtelen, 0,5 literes „Tokaj” típusú palackba tölthető.

Számít a szín?

Az alak mellett a palackok színe az, ami ugyancsak szembeötlő már az első pillanatban. De vajon mitől függ, hogy egy bizonyos borfajta színtelen, barna vagy mélyzöld palackba kerül? Kizárólag az esztétikum dönt vagy van valamilyen funkciója is a színezésnek?

A válasz az, hogy mindkettő fontos. Képzeljünk csak el egy üde rózsaszín rozét barna palackban! Ugye, hogy nem annyira vonzó? Éppen ezért a rozét – és még jónéhány könnyű, friss fehérbort is – inkább víztiszta palackba érdemes tölteni, hiszen ez hagyja leginkább érvényesülni a vibráló színeket már szemre is kívánatossá téve a bort.

A fajsúlyosabb borokat, különösen a hosszas tárolásra, érlelésre számító, testes vöröseket viszont kizárólag sötét színű palackokba töltik. Túl azon, hogy a sötét szín kiemeli e borok eleganciáját, a fénytől is óv. Ne feledjük, hogy a bor élő, folyamatosan fejlődő, változó anyag, amely rendkívül érzékeny a külső behatásokra. A sötétített palackban fénytől elzárva, biztonságban lehet az értékes ital.

A Classicus bocsalád palackjai sorakoznak a hordón a Vylyan Teraszon
Sokat számít a palack színe is

Rejtélyes mélyedés a palack talpán

Aki töltött már ki profi módon bort, az biztosan találkozott a palackok alján lévő, titokzatos mélyedéssel. Ennek természetesen nem az a célja, hogy csökkentse az űrtartalmat és „elcsaljon” pár millilitert a fogyasztótól. A mélyedés kettős funkciót lát el: egyrészt megkönnyíti a palack fogását töltéskor, hiszen a hüvelykujjunkat ide tudjuk betámasztani (ezt azonban nem árt gyakorolni!), másrészt abban is segít, hogy a palackban az érés során képződő természetes üledék a kitöltés során ott is maradjon és ne kerüljön a pohárba.

A bor névjegye: a címke

S ha már a kettős funkciónál tartunk: a borospalackon lévő címke is két fő feladatot lát el. Az egyik természetesen a fogyasztó tájékoztatása, hiszen a címkéről tudható meg, mely pincészet mely borával van dolgunk (emellett persze még számos kötelezően feltüntetendő és hasznos információt is tudat velünk, az évjárattól kezdve az alkoholfokig). A másik fontos funkció a figyelem felkeltése. A címke kicsit olyan, mint egy reklámtábla: ha szép, különleges, kreatív, és a pincészet stílusához illő, akkor hamar megragadja a tekintetet és az „agyba vésődik” , mitöbb, már akkor mesél a borról, amikor még bele sem kóstoltunk.

Pincészetünk nagy hangsúlyt fektet a címkék megjelenésére. Classicus sorozatunk borai az Ördögszántotta hegy legendája szereplőinek neveit viselik, „akik” a címkéken is megjelennek. Prémium borcsaládunk arculatát tavaly újítottuk meg: e boraink mindegyike más-más kortárs írót és költőt ihletett meg, s az általuk alkotott művek írott és illusztráció formában is szerepelnek a címkéken. A novellák és versek, valamint a művészi illusztrációk egy önálló weboldalt is kaptak, ahol elolvashatók és megnézhetők, tovább gazdagítva a borok által nyújtott élményt.

A prémium borcsalád két palack bora a Villányi Merlot és a Villányi Montenuovo
A jó címke sokat elmond a borról

Lezárásképpen a lezárásról

Nem lehet teljes e kis palack-anatómia a különféle dugók és zárak említése nélkül. Ilyenkor óhatatlanul előkerül néhány kérdés: vajon tényleg a parafadugó a minőség jelzője vagy egy műanyag dugó is tökéletes lehet akár egy nagy bornak is? Miért olyan népszerű a csavarzár és valóban csak az olcsóbb, egyszerűbb borok kapnak-e ilyet?

Nos, a hagyományos parafadugó valóban még mindig a kiváló borok jelképe a köztudatban, de nem csupán ezért olyan elterjedt. Előnyös tulajdonsága, hogy rugalmas, és ha jó minőségű, akkor gyakorlatilag hosszú ideig tökéletes zárást biztosít a palackos érleléshez, a fektetve tároláshoz. És valljuk be: valahogy ünnepibb is az a pillanat, amikor egy parafadugót húzunk ki a palackból, nemde?

Ugyanakkor azért lehet néhány hátránya is: sajnos előfordulhat, hogy hibás a dugó anyaga, ezért például morzslékossá válik, vagy kellemetlen ’dugóízt’ hagy a borban.

A szintetikus dugók ezzel szemben sosem morzsalékosodnak, és a dugóíz megjelenésétől sem kell tartani. Zárásuk azonban “túl tökéletes” így nem ajánlott a hosszú érlelésre szánt borokat műanyag dugóval lezárni. Gyorsan elfogyasztandó, friss borokhoz jó választás lehet…

Az utóbbi évek legnagyobb karrierjét kétségtelenül a csavarzár futotta be. Kezdetben az olcsó, egyszerűbb borok különös ismertetőjegyéből fokozatosan nőtte ki magát, és vált mára széles körben elterjedtté, megtűrtből elfogadottá. Népszerűségének titka, hogy esztétikus, jól zár, és egyszerűen használható. Nem kell hozzá dugóhúzó, ráadásul könnyen vissza is zárható, a palackban maradt bort minőségromlás nélkül őrzi meg a teljes elfogyasztásig. Tudnunk kell, hogy nem minden csavarzár egyforma, a benne lévő betétnek köszönhetően itt is számos minőségi és árkategóriát választhatunk a palackozandó borunk jellegének megfelelően.

Pincészetünkben is használunk csavarzárat: classicus borcsaládunkat már ezzel a zárással látjuk el.

Csavarzáras palack rajta lepkével a Vylyan Teraszon
Csavarzár, az új kedvenc

Jó borozást!

Iratkozzon fel a Vylyan hírlevélre!