Rozé: újabb öt kérdés és öt válasz

2021. május 19.

A rozé népszerűsége töretlen, valószínűleg idén nyáron is sok kerül majd belőle a borospoharakba. Most újabb öt kérdésre válaszolunk e friss, illatos, gyümölcsös kedvenccel kapcsolatban.

Szinte nincs olyan ember, aki ne kortyolna örömmel egy jól behűtött, frissítő rozé bort. Nekünk is az egyik kedvencünk, nem csoda, hogy egy korábbi blogbejegyzésünkben már írtunk róla. Most újabb öt, rozéval kapcsolatos kérdést járunk körbe.

Mióta létezik rozé?

A mai értelemben rozénak nevezett – azaz kékszőlőből, ám fehérbor technológiával készített – bort nem is olyan régóta kortyolgathatunk. Mindössze a ’70-es évekig kell visszamennünk: ekkor történt, hogy egy kaliforniai pincészet, a Sutter Home borásza egy tétel nem megfelelően kierjedt zinfandelt kidobás helyett inkább megpróbált a fehérboroknál alkalmazott módszerrel feldolgozni és így megmenteni. A kísérlet olyan jól sikerült, hogy a pincészet másfél évtizeddel később már több, mint négymillió palackkal adott el a „fehér zinfandelből”.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy korábban egyáltalán nem léteztek rozénak tekinthető borok. Már az ókori Görögországban is ismerték a rózsaszínű bort. Igaz, ez valójában egy nagyon halvány (esetenként vízzel higított) vörösbor volt. Általánosságban elmondható, hogy az ókorban és később, a középkorban készített vörösborok színükben és jellegükben is valamivel közelebb álltak a rozékhoz, mint a mai vörösborok többségéhez – elsősorban azért, mert szüret után hamar kipréselték a szőlőt, így a héjban lévő színanyagok egyszerűen nem tudtak teljesen kioldódni.

Hányféle stílusban készülhet?

A rozék választéka ma már olyan széles, hogy akár egész évben minden nap újat kóstolhatnánk és még úgy sem érnénk a sor végére. A világ minden bortermő vidékén készítenek rozékat, bámulatosan sokféle stílusban.

A rozé ízvilágát elsősorban az alapanyagául szolgáló szőlőfajta (házasítások esetén természetesen több fajta) határozza meg, míg a bor stílusa alapvetően a borász elképzeléseit tükrözi. E kettő kombinációinak lehetősége szinte végtelen. A rozé lehet friss, légies, gyümölcsös vagy florális (az ilyen jegyekkel rendelkező borok rövid héjon tartással vagy direkt préseléssel készülnek és hamar palackba kerülnek), de egészen mély és komplex ízvilágú, elegáns bor is, mely akár komolyabb érlelési potenciállal is bírhat.

A borfogyasztó közönség néhány éve mozdult el a könnyű, „buli” rozéktól a karakteresebb, magasabb minőséget és kifinomultabb stílust képviselő borok irányába. S ahogyan nő a kereslet e különlegesebb rozék iránt, úgy kap kedvet egyre több pincészet a kísérletezésekre. Minden bizonnyal izgalmas időszak következik a rozék világában!

Mihez fogyasszunk rozét?

Erre nehéz általánosságban válaszolni. Annyiféle rozé kapható – akár az alapját adó szőlőfajtákat, akár a könnyedségét vagy épp testességét nézzük –, hogy ezerféle működő párosítás létezik. Szinte minden ételhez megtalálhatjuk a megfelelő rozét, csak okosan kell választanunk. Néhány támpontot azért adhatunk:

• a könnyű, friss, kirobbanóan gyümölcsös rozék jól behűtve kiválóan alkalmasak aperitifnek, de fogyaszthatjuk friss saláták, grillezett halak vagy a tenger gyümölcsei mellé is.
• A közepesen testes rozéborok (így például a spanyol vagy dél-francia rozék) jól illenek a rizses ételekhez és a fűszeresebb csirkehúsos fogásokhoz, de akár egy barbecue vacsora mellé is társíthatók.
• A testesebb, elegánsabb rozék ételválasztás szempontjából már a vörösborokra hasonlítanak. Ezeket bátran választhatjuk fűszeres húsételek mellé, esetleg kecskesajthoz vagy nem túl érett camemberthez.
• Ne feledkezzünk el a gyöngyöző rozéról és a rozé pezsgőről sem: e buborékos italok is tökéletesek koccintáshoz, aperitifként, de kínálhatjuk könnyű előételek, halas-rákos fogások mellé is.

Fiatalos és szezonális: igaz vagy nem?

Igen is, meg nem is. Kétségtelen, hogy a rozék többsége könnyű, légies, kirobbanóan gyümölcsös és friss, emiatt pedig leginkább a nyárhoz, a laza szórakozáshoz, baráti beszélgetésekhez kötődik a fogyasztásuk. Az utóbbi években azonban jelentős változásokon ment át a rozé megítélése. Ma már egyre többen ismerik fel, hogy akár komolyabb alkalmakhoz is illő kíséretet adhat.

Azt se feledjük, hogy a rozé frissen a legjobb, az új évjáratok pedig ősszel jelennek meg, vagyis: a rozé szezonját érdemes egészen a tél kezdetéig kitolni. És ha már itt tartunk, miért ne ihatnánk nagy kedvvel egész évben?

Egy rozé is lehet különleges, kiemelkedő bor?

A rozék presztízse emelkedőben van és ez annak is köszönhető, hogy – mint azt említettük – egyre több pincészet kezd izgalmas kísérletekbe. Ezek eredményeként pedig bizony születnek komoly és különleges rozé borok.

Ilyen kísérlet az általunk megálmodott Rozé Variáció, mely immár a palackokban várja, hogy néhány nap múlva bemutatkozzon a borkedvelő közönségnek. Következő blogbejegyzésünkben részletesen is mesélünk róla! Addig egyelőre csak annyit árulunk el, hogy elegáns, mély és különleges bort készítettünk, melyben ugyanakkor a rozékra oly jellemző játékosság is fellelhető.