Amikor a bor az ihletadó múzsa - Vylyan Pincészet

Amikor a bor az ihletadó múzsa

2021. április 08.

Aki egy kicsit is ismeri pincészetünket, tudja, milyen sok szálon összefonódik az életünk a művészetekkel. És mivel már születtek boraink által ihletett versek, adja magát, hogy e művekkel köszöntsük a Magyar Költészet Napját.

Bár az olvasás töretlenül népszerű, a líra mintha kikopott volna a mindennapi életünkből. Pedig verset olvasni igazi instant feltöltődés! A sorok ritmusa, a rímek és a nyelvi lelemények erősen hatnak az érzékeinkre, szórakoztatnak vagy éppen elgondolkodtatnak. Ha ez ilyen egyszerű és nagyszerű, miért nem olvas mindenki verseket? A választ nem tudjuk, azt azonban igen, hogy csak el kell kezdeni és a többi jön magától! A kezdéshez pedig nincs is jobb alkalom, mint április 11-e, azaz a Magyar Költészet Napja. Következzen most két olyan vers a jeles nap köszöntésére, melyek múzsája a mi borunk volt.

Szabó T. Anna és a Villányi Merlot

Mielőtt Anna és a bor történetét elmesélnénk, elevenítsük fel azok kedvéért, akik korábban még nem kísérték figyelemmel pincészetünk életét, miként is került hét kortárs író és költő műve hét prémium borunk címkéjére.

A prémium boroknak egészen 2019-ig olyan arculata volt, amely nem különböztette meg a borok eltérő személyiségét, pedig nagyon különböző karakterrel bírnak. Úgy döntöttünk, hogy megújítjuk a címkecsaládot és a művészetet választjuk vezérfonalul, ezen belül is az irodalmat és a grafikát.

A koncepciónk egyszerű volt: mutassuk meg ezt a hét személyiséget egy-egy történeten keresztül! Felkértünk hét kiváló kortárs írót és költőt, írjanak borok által ihletett novellákat és verseket. Így születtek a borból lett történetek, majd a történetekből kiinduló grafikák.

Így került a képbe Szabó T. Anna is, a hét felkért író és költő egyikeként. A költőnő egy palack Merlot-t kapott és mellé a feladatot: formálja verssé a kortyok nyomában születő érzéseit.

Irodalmi est-sorozatunk vele készített beszélgetésében Anna a bort úgy jellemezte, mint a szabadság és az ellazulás szimbólumát. A felkéréssel érkező Merlot ehhez tette hozzá a maga jellemzőit: a nőies gömbölyűségét és latinos temperamentumát. A költő gondolatai hamar a mozgás, a tánc világába vezettek, és ahogy a pohárban keringett a bor, úgy formálódtak a vers első sorai is.

Szabó T. Anna költő és egy palack Vylyan Villányi Merlot
Szabó T. Anna és a Villányi Merlot

S hogy milyen a Villányi Merlot Szabó T. Anna szavaival? Íme:

A vallomás bora

A keringőről érdemes beszélni.

Ahogy a vérrel cirkulál a bor.

Körülcirógat belülről. Megélni,

hogy áramlása ízeket sodor.

Lüktető alkonyt, földszagú esőket,

madárdalt, fűszert, délszaki szelet,

ahol a fűbe egymásra ledőlnek

a nyártól részeg vad szerelmesek.

A szenvedélyről érdemes beszélni:

körülkerít a mámoros zene.

Forró forgásban alakot cserélni,

ahogy dobog a merlot üteme.

Megvillogtatja sorra minden ízét,

és átfénylik a fáradt ereken…

Erősíti a megfontoltak szívét,

hogy kimondhassák végre: „Szeretem.”

Vylyan Villányi Merlot
„Ahogy a vérrel cirkulál a bor…”

Háy János és a Villányi Syrah

Az író, költő, drámaíró, grafikus, polihisztor Háy János a Syrah-t kapta tőlünk ihletadó forrásként. Már maga a tény, hogy elfogadta kérésünket és a vállalta a feladatot, nagy megtiszteltetés. Háy ugyanis nem szívesen és nem gyakran ír felkérésre – verset pedig még kevesebbszer alkot így. De ezúttal izgalmasnak találta a feladatból adódó, viszonylag szigorú keretrendszert, és munkához látott. „Ez egy játékos feladat volt. Örültem, hogy játszhatok a témával, ezért elolvastam a szőlő és a bor történetét. A vers pedig ezt a történetet, a bor eredetét mondja el” – mesélt az író az erről szóló Vylyan Esten.

Háy János író és a Syrah
Háy János a Borból lett művészet-sorozat irodalmi estjén mesél a vers születéséről

A vers tehát a bort adó szőlő eredetéről és a bor szépségéről szól, és minden ízében-sorában Háy:

Syrah, a gondűző borocska

Mindig is egy szőke nőre vágytam,

de a szerelem ugye nem számtan.

Nem törvényszerű inkább véletlen,

hogy kivel futsz össze az életben.

Hogy épp egy vörös és fekete nővel,

leszel egy életen át összenőve.

Shiraz, de Syrah a fedőneve,

van fegyvere, de nem lő vele,

elég ha édesen egy kicsit ránk nevet,

s mi máris ott fekszünk véresen.

Származása nem tetszett annyira,

az ősök közt volt néhány francia.

Bár sokan azt hitték, s hiszik ma is,

e nézetet osztottuk mi is, hogy

szülőhelye a mesés Perzsia.

Mert van ott egy ősi város Siráz,

turista célpont, keleti irány,

siita állam, ijesztő Irán,

szikrázó fények, varázsos lények

de mesénket megtörik a tények.

Nem onnét indult a fekete lány,

kezében nem volt soha korán,

se fején csador vagy burka,

baksisért nem nyúlt a marka,

nem volt tiltott számára a hurka,

vagy épp húsvét ünnepén a barka.

Nem ő tényleg egy francia vagány

madmazel, s egyben megfontolt madám

aki még véletlen sem kel korán.

délelőtt tízkor még ágyban hever,

ha van neki heverni kivel.

Nem perzsa, hanem ehte francia,

bár van benne ezeregy éjszaka,

hogy honnan ki hozta, vitte hova,

nem tudjuk meg valóban soha.

Honnét kapta színeit,

arca és teste íveit.

Honnét való szájának

gyümölcsös íze, zamata,

hogy vele fénylő világ

az éjsötét kazamata.

Én úgy ismertem meg,

hogy közben magyar lett,

otthona a kisharsányi szőlőhegy.

Épp arra kószáltam kedvetlenül,

utánam szólt, rossz neked egyedül?

Belém karolt, veled megyek.

szájon csókolt, tied leszek.

Vagy nem is, én kapaszkodtam belé,

hogy legyél örökre az enyém.

Szerelem első kortyolásra,

ki tudna ezek után gondolni másra.

Az arcom fényes lett, a szemem ragyog,

alattunk ördögök, fölöttünk angyalok,

csak mi kóborolunk dalolva

a hegyoldalon gyalog.

Syrah, Shiraz,

nélküled üres a világ,

üres a nappalom,

üres az éjszakám,

száraz az ebédem

hideg a vacsorám.

Syrah, Shiraz,

tetőtől talpig

elönt a láz,

a szemem a szívem,

izzó parázs,

egy különös érzés

erősen ráz,

ez az a bor, ami

az ágyból kiráz.

Szerelem ez,

vagy valami más?

Syrah, Shiraz,

fekete lány,

ha királynő leszel,

leszek a király.

Ízt adsz az ételnek,

erőt az életnek,

Nem tudom nélküled,

eddig hogy élhettem.

Azt mondod, tennem kell,

ha végül felkeltem.

Valami fontosat,

vagy épp bolondosat.

Te vagy, aki kell,

más nem érdekel,

nincs világ nélküled,

nincs világ csak veled.

A szívem a ház,

hogy soha ne fázz,

ha tél van és hideg,

a testem testmeleg,

Legyél mindig velem.

E két vers elolvasása után talán már érezhető, miért is oly szoros a bor és a költészet barátsága – csakúgy, mint a mi barátságunk a művészetekkel. Köszöntjük a Magyar Költészet napját!

Vylyan Syrah
Borból lett művészet

A Prémium borcsaládunk tagjaihoz készült irodalmi alkotások mindegyike elolvasható a Borból lett művészet weboldalon, irodalmi estjeink felvételei pedig megtekinthetők YouTube-csatornánkon.

Iratkozzon fel a Vylyan hírlevélre!