Boraink
Csóka
A Csókaszőlő a Kárpát-medencében őshonos fajta, amely már a Kadarka előtt termett a hazai szőlőkben és mára gyakorlatilag el is tűnt. Birtokunkon szeretnénk újra meghonosítani e ritkaságot és évről-évre palackba zárni a múlt lenyomatát. Csókánk immár harmadszor termett és gazdag, karakteres bort adott, mély színnel és fűszeres, élénk, gyümölcsös világgal.
Korábbi évjáratok:
Csóka 2008
CSÓKA 2008 BOR-INFÓ letöltése ›
A Csókaszőlő ősi magyar szőlőfajta, amely már a Kadarka előtt termett a hazai szőlőkben, mára gyakorlatilag el is tűnt. Újraélesztésére a Pécsi Szőlészeti Kutatóintézet génbankjában „megmenekített csókával” oltottuk át kadarkaültetvényünk egy kis részét.
A kísérlet sikerült, csókaszőlőnk immár harmadszor termett és gazdag, karakteres, fűszeres bort adott. A termés beltartalmában gazdag, zamatos, fűszeres, hosszan eltartható bort adott. Birtokunkon szeretnénk újra meghonosítani e ritkaságot és évről-évre palackba zárni a múlt lenyomatát.
A Pécsi Szőlészeti és Borászati Kutatóintézettel Karöltve 2004 tavaszán érdekes kísérletbe fogtunk. 300 tőke Kadarkát oltottunk át nálunk egy ősi magyar szőlőfajtával, a Csókaszőlővel.
A háromszáz tőke csókaszőlő 2006-ban termett először, s hetven liter bort adott. Mihez is tudnánk hasonlítani? Karaktere alapján a kadarka, pinot noir vonalba lehetne sorolni: beltartalmában gazdagabb a kadarkánál, a pinot noir-nál pedig kicsit keményebb, zamatos, fűszeres, húsos bor.
A Csókaszőlő a Kárpát medencében őshonos fajta. Sötétkék, majdnem fekete fürtjeiről kapta a nevét, ezért néhol rácfeketének, vagy vadfeketének is hívták. A fajta már a Kadarka előtt itt volt a hazai szőlőkben, eleink együtt is szüretelték a Kadarkával majd egy borrá érlelték a két szőlő termését. A Monarchia idején
A mennyiségi termelést nem bírta, gyakorlatilag eltűnt a Csóka, s csak a pécsi kutatóintézet génbankjában „menekítették” meg. Először Szentesi József (a Maligán Borétterem tulajdonosa) telepített a Velencei tó környéki nadapi birtokára, tőle is kaptunk vesszőket. Ő már több évjárat borát kóstolva, alátámasztotta, hogy a Csókaszőlő igazán ideális fajta, hisz aprószemű, savaiban és cukortartalmában is gazdag, hosszan eltartható bort ad.
Ezen kívül sokkal többet nem is tudunk a Csókáról, még kutatják a történetét. A minőségi borászkodás azonban újra egy érdekes fajtává teheti.
Decanter IV. évf. 4. szám 2007. Április
Sebestyén naplója
Február 15. – Csóka a pohárban
A csóka nagyon finom. Olyan, mint egy kadarka, amin feltekerték a volumét: fűszeres (szegfűszeg? Ánizs?), a kadarkánál jóval tanninosabb, sűrű szörp- amit _István hozott nekünk, az a nagyon kevés tavalyi csókácskából félliternyi hordóminta, elég fiatal, még persze kénes, de fátylain már lazán átkarmol a böcsületes, ízes, magyar szilaj. Sokoldalú, nagyon eredeti bor, kupából kellene inni, még akkor is, ha ez a mátyásozás gyaníthatóan hanta: a legendaképzésben nyilván a csóka rokona, a holló…izé.. a ludas. Mondom is Istvánnak nagy lelkesedésemben, hogy ezt a fajtát el kellene szaporítani és divatossá tenni; biztos, hogy hipp-hop trendi lenne hétvégenként este Rúzsa Magdit hallgatni, mangalicakolbászt enni, jóféle csókát inni, bekecsbe böfögni. A magnum palackos kiszerelést meg hívhatnánk úgy, hogy Csóka Családnak. (István is bológat csillogó szemekkel, azt hiszem, egy kicsit becsókáztunk.)

