Kezdőlap » Magazin » Cserna-Szabó Andrásról

EgyébRendezvények

Cserna-Szabó Andrásról

2019. május 13.

„Csernabandi nagy hunczut”

Novellában és esszében nagyon erős, regényei is inkább novellafüzérek. Fantáziája határtalan, és úgy sodorja az olvasót, hogy az szinte szédül a gyönyörűségtől. Ő Cserna-Szabó András, aki Villányi Kékfrankosunk új címkéjéhez írt történetet.

Cserna-Szabó András a gasztronómiai újságírás és az irodalmi lapszerkesztés világából érkezett a kortárs magyar irodalom színpadára. Már tízévesen író akart lenni, huszonhárom éves kora óta publikál novellákat, esszéket, gasztronómiai írásokat, dolgozott a Sárkányfű című irodalmi és művészeti folyóirat szerkesztőjeként és a Magyar Konyha főmunkatársaként is. 2018 óta a Hévíz című irodalmi folyóirat főszerkesztője.

Amikor a novellaírás már bőven jól ment, regényírásra adta a fejét. De hogyan kell regényt írni? Cserna-Szabó András az a fajta író, aki nem átallja felhívni kollégáit, és feltenni nekik ezt a kérdést. A kapott tanácsok nyomán, verejtékes munkával és fél év önként vállalt elvonulással aztán megszületett a Szíved helyén épül már a Halálcsillag, amivel Cserna-Szabó bekerült a regényírók illusztris körébe. De egy percig se gondoljuk, hogy ez – majd a következő regénye is – bármilyen tekintetben hagyományos történetszövésű, a műfaji követelményeknek megfelelő alkotás. Írónk ugyanis nem szereti ezeket a korlátokat.

„Soha nem akartam megfelelni az irodalmi elvárásoknak” – mondta a Literának adott 2013-as interjújában. És valóban, egy dolog biztosan van, amiben Cserna-Szabó András azóta is nagyon következetes: nem hagyja magát beskatulyázni. Minden műve nagyot szól. Szabadon rodeózik a műfajok között, szélsebesen csapong egyik korból és történetből a másikba – s teszi mindezt rendkívül szórakoztatóan, rejtői humorral, nyelvi leleménnyel és nem kevés huncutsággal. Éppen ezek miatt fogadják el nehezen azok, akik a szépirodalmat nem ilyennek képzelik. De Cserna-Szabónak erről is megvan a véleménye: „Az én irodalmi példaképeim nem féltek attól, hogy bemocskolják a kezüket az élettel. Gondoljunk csak Rabelais-ra, Boccaccióra vagy Hašekra. Szoktam mondani, hogy ha ezek a szerzők magyarnak születnek, megszívják. Úgy járnak, mint Rejtő, kivezetik őket a szépirodalomból” – mondta ugyanebben az interjúban. És Cserna-Szabó ma is hű követője és méltó utóda példaképeinek: nem fél tabukat döntögetni, szépirodalmat ponyvával vegyíteni, szórakoztatni, humorral írni.

Megcsillantotta e tehetségét a Vylyan Villányi Kékfrankos által ihletve is: borunkhoz írt novellája, Az ifjú főpék és a tenger jellegzetesen „csernabandis” lett, stílusának esszenciáját mutatva.

Cserna-Szabó András borból lett története ide kattintva olvasható el. Az íróval személyesen is lehet találkozni, a Vylyan Estek sorozat május 23-i alkalmán, ahol beszélgetőtársa Szabó Edit újságíró, a Borsmenta főszerkesztője és Debreczeni Mónika, borászatunk birtokigazgatója lesz. Az estre jegyek korlátozott számban, itt kaphatók.

 

 

Kapcsolódó boraink

Kapcsolódó cikkeink