A 10 leggyakoribb tévhit a borokról
2022. január 05.
Hiába terjed az utóbbi években rohamtempóban a borkultúra, mégis van néhány olyan tévhit, ami sehogy sem akar kikopni a köztudatból. Összegyűjtöttük azokat, amik a legmakacsabban tartják magukat – utána pedig eláruljuk az igazságot is.
Korábban itt-ott már érintettük ezeket a témákat, ám itt az ideje, hogy rendszerezve is foglalkozzunk velük. Természetesen nem elégszünk meg a tíz tévhit puszta felsorolásával, röviden és érthetően elmagyarázzuk azt is, miért nem állják meg a helyüket az állítások.
A csavarzár a gyengébb minőségű bor jele
A csavarzárat hosszú évek óta használják a világ minden pontján, kimondottan drága fehérborokat is hoznak így forgalomba, sokan mégis azt hiszik, hogy a letekerhető kupak egyet jelent azzal, hogy a palackban rosszabb minőségű bor van. Szó sincs erről. A reduktív eljárással – vagyis, irányított körülmények között acéltartályban érleléssel – készült üde, gyümölcsös borok esetében használják a csavarzárat. Népszerűségének titka, hogy esztétikus, jól zár, nem légáteresztő, és egyszerűen használható. Nem kell hozzá dugóhúzó, ráadásul könnyen vissza is zárható, így a palackban maradt bort minőségromlás nélkül őrzi meg a teljes elfogyasztásig. Pincészetünkben is használunk csavarzárat: classicus borcsaládunk borainak többségét már ezzel a zárással látjuk el.
A rozé a fehér és a vörösbor keveréke
Még mindig masszívan tartja magát az a tévhit, miszerint a rozé úgy készül, hogy a vörösborhoz fehéret öntenek. Ez azonban nem így van. A rozé alapanyaga a vörösborokhoz hasonlóan a kékszőlő, de a préselés után már fehérbor technológiával dolgoznak vele. A klasszikus rozészín úgy születik, hogy a kékszőlőt rövid ideig a héján tartják, így az abban lévő színanyagok egy kis része kioldódik a borba. Ilyen egyszerű.
A házasításokkal mentik a rossz borokat
Szegény cuvée-ket sokszor azzal bélyegzik meg, hogy azért születtek, hogy egy rosszul sikerült bort feljavítva még el lehessen adni. Nagyon nem így van. Először is azért, mert ami rosszul sikerült, azzal akármit is csinálunk, rossz marad. Másodszor pedig a cuvée műfaja éppen az ellenkezőjéről szól. A házasítások célja kizárólag az, hogy valami még izgalmasabb, még összetettebb szülessen. Az eljárással elérhető, hogy a bor komplexebb ízvilágú legyen, emellett befolyásolható az alkoholtartalom, a testesség, de akár a szín is.
Az étel-bor párosítás alapszabálya…
…miszerint a fehér húsokhoz fehérbor, vörösökhöz vörösbor dukál. Szerencsére ennél sokkal tágasabb a játékterünk, ha az ételek és borok párosításával kísérleteznénk. Ahhoz, hogy igazi kulináris élményben legyen részünk, több szempontot is érdemes figyelembe vennünk. Ezek közül a legfontosabb, hogy a bort mindig az étel alapanyagához, a fűszerezéséhez, a hozzá kínált mártáshoz párosítsuk. Nem a színeknek, hanem a vezető ízeknek kell harmonizálniuk.
Az édes bor csak melegen jó
Ehhez hozzátehetjük azt a tévedést is, hogy az édes borokat a desszerthez kell felszolgálni. Az igazság ezekkel szemben az, hogy az édes borokat behűtve, 6-8 fokosan kell a pohárba tölteni, az egyedüli kivétel a magas cukortartalmú aszú, amit a testesebb fehérborokhoz hasonlóan nagy pohárban, 10-12 fokosan szervírozunk. A párosításhoz pedig csak két megjegyzésünk lenne: tessék megkóstolni egy lágy keserűcsokis tortát egy pohár cabernet franc-al, egy előételnek felszolgált gyengén megsült libamájat pedig egy korty szamorodnival.
A bor nem aperitif
Minden kétkedőt és pálinkahívőt megnyugtatunk, hogy borral is nyugodtan koccinthatnak egy finom ebéd előtt. Sőt! Kezdjük bátran az étkezést egy pohár pezsgővel vagy másfajta, jól behűtött buborékos borral, de egy pohár rizling is tökéletes lesz, hát még egy különleges, összetett rozé, mint amilyen a mi Variációnk. E borok sokkal jobban meghozzák az étvágyat, és a pálinkával ellentétben egyáltalán nem zsibbasztják el az ízlelőbimbókat.
A vörösbor nem hizlal
Bár így lenne. Sajnos még nem találtak fel semmi olyan enni- vagy innivalót, aminek elfogyasztása súlyvesztéssel járna. A vonalaink szempontjából teljesen mindegy, milyen színű bort iszunk, mert csak két dolog számít: az alkohol és a maradékcukor tartalom. Az utóbbi egy-két pohár esetében szinte elhanyagolható: egy dl 12.5%-os bor kb. 70 kcal. Azonban nem árt odafigyelni: két pohár borral máris megdupláztuk a vacsorára megevett diétás saláta energiatartalmát!
A bort elsősorban élvezeti értéke miatt fogyasszuk (vagy másért: itt írtunk róla), ha pedig a súlyunk vagy általában az egészségünk miatt aggódunk, akkor mindenképpen mozogjunk napi rendszerességgel.
Minél öregebb, annál jobb
Ez még a legjobb indulattal is fél-, de inkább negyedigazság. A már emlegetett reduktív, friss, gyümölcsös borok egyáltalán nem bírják a hosszas palackban tartózkodást, néhány év alatt teljesen szétesnek. Nem véletlen, hogy például a rozéból is mindig a legfrissebb évjáratot érdemes fogyasztani. Természetesen vannak olyan – leginkább testes – vörösborok, amiket az idő még tovább nemesít, ezért alkalmasak a hosszabb palackos érlelésre. Ilyen például a Villányi Franc, a Dobogó vagy a Duennium –, de vigyázat: a helyes tároláson nagyon sok múlik!
Minél drágább, annál jobb
Az ár bizony sok esetben jelent sorvezetőt a borok világával még csak ismerkedők számára. Ez azonban csapda is lehet. A legolcsóbakkal nem nagyon érdemes foglalkozni, ám a középkategóriában már számtalan jobbnál jobb bort lehet venni. Persze kérdés, kinek hol kezdődik és főleg hol végződik a középkategória, és mit ért a jó alatt. Az utóbbi miatt érdemes inkább úgy fogalmazni, hogy megfizethető áron is rengeteg olyan bort lehet vásárolni, ami ízleni fog, de olyat is, ami nem. És csak azért, mert egy bor esetleg egy fél havi fizetésbe kerül, egyáltalán nem biztos, hogy megfelel az ízlésünknek.
Az árcédula helyett próbáljunk meg tájékozódni az adott borról: olvassunk utána az interneten vagy kérdezzük meg a borszaküzlet eladóját. Ismerkedjünk meg a pincészettel, ahol a bor készült, járjunk utána, melyek az adott borfajta jellemzői – az információk birtokában már sokkal tudatosabban választhatunk.
Fröccsnek vagy pörköltbe még jó lesz
Dehogy lesz jó. Ahogyan a házasítások esetében már említettük: ami nem sikerült, azt hiába keverjük mással, sajnos nem lesz jobb. Amit nem innánk meg elégedetten, miért higítanánk szódával vagy locsolnánk az ételbe? Fontos jótanácsunk: csak olyan borral kezdjünk bármi másba, amit önmagában is szívesen fogyasztunk!
Jó borozást!