Vylyan
Villányi borvidék
Hazánk egyik legjellegzetesebb borvidéke, melynek rangját a több évszázados borászati tradíciók és a kitűnő borok adják.
A tengeri eredetű üledékes mészkövön kialakult löszös, agyagos talajok kiválóan alkalmasak markáns, nagytestű vörösborok alkotásához. A borok minőségében, jellegének kialakulásában a fekvés a legmeghatározóbb.
A hegység kelet-nyugati tájolása miatt a szőlők védettséget élveznek az északi szelektől. A déli domboldalak a napsütésben sokkal jobban felmelegszenek. A napsütéses órák száma itt, Dél-Baranyában a legmagasabb az országban, amely a szőlő életében meghatározó szerepet játszik.
A terroir különleges adottságai mellett a több évszázados borászati tradíciók emelik a Villányi borvidéket Magyarország leghíresebb vörösbor-termelő területei közé.
A szőlőművelés története egészen a keltákig, bizonyíthatóan a rómaiakig nyúlik vissza. Már akkor felismerték, hogy a terület lankás hegyei, a dombokat érő sok napfény és a mikroklíma szőlőtermesztésre kiválóan alkalmas.
Mindig meghatározóak voltak a külső hatások (telepesek, új fajták, szőlészeti - borászati módszerek), amelyek ma már szerves részét képezik borkultúránknak. A török elől menekülő rácok hozták a kadarka fajtát, a Mária Terézia uralkodása alatt betelepített németek pedig a kékoportót (portugiesert) honosították meg, s megépítették a borvidék megjelenését is meghatározó pincesorokat.
A XIX. századi Európán végigsöprő filoxéravész Villányban is elpusztította a szőlőket. A villányi Teleki Zsigmond szőlőnemesítő nevéhez fűződik azoknak az ellenálló alanyfajtáknak a nemesítése, amelyek segítségével a filoxéravész elmúltával megkezdődhetett Európa-szerte a szőlőültetvények újratelepítése. A korszerű, új fajták bevezetésével és nemesítésével ismét erőre kapott a villányi borvidék.
Ma, a borvidék életét érintő legfontosabb változás, hogy a 2006-os szürettel életbe lépett a Villányi borvidék eredetvédelmi szabályozása, amely a jelenleg érvényben lévő magyar bortörvénynél szigorúbb követelményrendszert állít a villányi borok elé. Az eredetvédelem szimbóluma egy kedves fehér virág, a magyar kikerics, az első magyar védett virág, ami sehol máshol nem terem az országban, kizárólag a villányi Szársomlyó-hegy sajátja.
