Kovács Melinda
A Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán érlelődött, s bontakozott ki előttem az a sokszínűség, melyben a különböző technikák (festészet, szobrászat, grafika, animáció, film, fotó, stb.) átjárhatósága, összekapcsolódása, s egymásra hatása inspiráló elemként létezik. Munkáimban többször visszaköszön a kísérletezés a technikai szabadsággal, mely a kifejezés formai határait feszegetve új tartalmat képes kölcsönözni a hordozóanyagnak, legyen az térbeli installáció vagy digitális munka. Ebbe a gondolatvilágba nagyon jól beleilleszkedett a feladat, hogy újraértelmezzek egy hordót.
Fiók hordó, hordó fiók…
A hordó forma nem épp a „fiókosításra” lett kitalálva, ám funkcióját tekintve, mint tároló eszköz, rokonok. Tartalmában titokzatosságot hordoz mind a kettő. Gondolatom mint esztétikai, s mint sejtelmes talányként kapcsolta össze ezt a két tárgyat.
Használt, régi, ütött-kopott fiókok, rozsdás fogantyúk forrtak bele a hordóba. Egyes darabok funkciójukat elveszítve ékelődtek bele testébe, s dongáival térjátékba kezdtek. Nagyon izgalmas, ahogy a dongák darabjainak besüllyesztésével és kiemelésével megtörik a hordó zárt egysége, s ezt tovább bontja a behelyezett fiókok (varrógép fiók, fűszertartó fiók, stb.) kihúzásával egy új titokzatos világ, a fiókok kacatjának világa. Itt elkezdődik egy új játék, mely a képzelőerő játéka, s az ötletnek nem titkolt célja hogy a néző, a befogadó élményvilágának bevonásával, mindenki a saját „gondolatát” tegye bele a fiókokba. Ezt megteheti képletesen is és ténylegesen is. Mindenki megtapasztalhatta már, hogy mi minden kacatot rejthet egy fiók: a felesleges csecsebecséktől az igazi kincsekig. Rejthet valami értéket, eltakarhat valami giccseset, tárolhat valami hasznosat vagy haszontalant.
Ha egy fiók mesélni tudna…
Ha egy hordó mesélni tudna…
S ha volna, aki ezt a mesét leírja… annak a mesének is biztos volna helye a hordó egyik fiókjában…
